ma, azaz tegnap (basszus mindejárt 1 óra), találkoztam a solar club ügyvezetőjével, és arról beszélgettünk, hogy nincs értékrend, és az boldogul, akik lop csal és hazudik.
meg kellet cáfoljam. addig amíg 2 ember arról tud beszélgetni, hogy nincs értékrend, van értelme, hogy az ember becsületesen éljen. mert akkor legalább ketten vagyunk. tudom, hogy nem így van, mert sokan vagyunk ezzel így, de tényleg elferdült a világunk, és nagyon kevesen vagyunk akiknek számít a tisztesség az üzleti és magánéletben egyaránt. de én akkor sem fogom vizezni a borom, meg rossz minőségüt eladni. lehet hogy fel kell emiatt adjam az álmom és idealista vagyok, de nem akarok megváltozni. gyerekes vagyok, de szeretek az emberekkel kommunikálni, szeretem, ha úgy érzik, hogy vendégségben vannak a vendéglőnkben, és újra meg újra eszembe jutnak gundel károly szavai, amit egyben ars poeticamnak is fogadtam:
„Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért italt, ételt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal.”
Ilyenek azok a törekvéseim is, hogy jelen vagyok a vendéglőnkben, és beszélgetek a vendégekkel, megterítem nekik az asztalt, ajánlom az ételeket, mintha tényleg a vendégeim lennének. És úgy látom, hogy ez tetszik nekik. És mivel mind a kettőnknek tetszik, így mindenki jól érzi magát..
remélem, még sokan jönnek, és nem kell a bezáráson gondolkoznom. szeretem a schmausert, és nem akarom bezárni, hanem továbbvinni. ehhez azonban az kell, hogy jöjjenek és élvezzék a vendégeink a szívből jövő vendégszeretetet, amit nem lehet megjátszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése