2010. június 27., vasárnap

Lángos recept

hozzávalók:
  • 1 dl langyos víz
  • 1 csipet cukor
  • 1 zacskó élesztő
  • 500 g liszt
  • 2 ek só
  • 2 dl kaukázusi kefír
  • 1 dl tej
  • 1 ek olaj
elkészítés
  1. a tésztát géppel összegyúrjuk, olajjal bekenjük és éjszakára hűtőbe tesszük
  2. másnap a tésztából 20 labdát gyúrunk
  3. 4-5 cm magas olajban 10-12 cm átmérőjű lángost sütünk.
a tésztát, ha akarjuk lefagyaszthatjuk, és később is elkészíthetjük

2010. június 20., vasárnap

Schmauser Rántotthús evő bajnok 2.

És végre megszületett a második bajnokunk is.

Ballon urat nem túl régi, de azért törzsvendégként tisztelhetjük szerény hajlékunkban, aki kissé meglepett minket, amikor vasárnap közölte velünk, hogy kacérkodik a gondolattal, hogy megméretessen a bajnokságon.
Barátnője és szerény unszolásomra be is nevezett.

Nagy elánnal vágott neki bajnokságnak, de sajnos a taktikája, hogy felvágja a husit és úgy folytatja, nem vezetett eredményre és egy kicsi segítséggel, de épp 1 órán belül 
59 perc 59 mp
alatt fejezte be bajnoki futamot. Köridje alapján így a dobogó 2 fokára hághatott fel.



Gratulálunk

2010. június 13., vasárnap

Az első Bajnok!!!!

Végre, végre, végre. Nemcsak igéret, hanem bizonyíték is, hogy egy dezedor reklámszlogenjét kissé módosulva idézzem. Ma 12.14 perckor új bajnok született, a soproni Göncz József úr személyében.

De kezdjük az elején.

Személyes jóbarátom, Göncz úr ma délelőtt jelezte, hogy benevez a rántotthúsevő bajnokságra, így szóltam Sziszinek, hogy 11.re jönnek és készítse el a rántott húsokat. Jóska bátyámék, ígéretükhöz híven pontban 11 kor meg is érkeztek és 11.15 kor már az asztalán gőzölgött a 10 szelet rántott karaj és pulykamell.

Amint a képen is látható, Göncz József úr családja társaságában kezdi a tor-túrát, 11.18 perckor.

20 perccel,  néhány pohár borral, korsó sörrel és és kupicányi citromlével később már több mint 2/3-a elfogyott a husiknak, és már kezdtem örülni, hogy egy valóságos rekorddal indítunk, amit nehéz lesz legyőzni. 


De sajnos a szufla, és a gyomor térfogata megadta magát. A rekorder elmondása alapján, a taktikája az volt, hogy a vörösbor tannin tartalmának köszönhetően könnyebben megy majd az emésztés, amit segítendő citromlevet is ivott hozzá. A nagy meleget pedig a jól behűtött és frissen csapolt sörrel próbálta kompenzálni.
Azonban szerencséjére, mindennemű családi segítség igénybevétele nélkül, a maradék fél órában sikerült legyőznie Önnön korlátait és 54 perc 10 másodperc alatt az utolsó falattal is megbirkózott.
És igen nagy erőfeszítések ára, de sikerült, 54 perc alatt az 1 kg rántott húst elfogyasztania. Amikor a végén átadtuk számára a bajnoki okleveleket, még rövid interjút készítettünk a bajnokkal.

- Göncz Úr! Mennyire volt megerőltető a bajnokság?
- Nagyon. Ott tévedtem, hogy a meleg vörösbor nem segítette, hanem inkább hátráltatta a küzdelmet, és jobb választás lett volna, ha behűtött száraz vörösborral próbálom meg.
- Így azonban megvan rá a lehetőség, hogy legközelebb javítson az eredményen egy másik taktikával.
- Az már biztos, hogy nem mostanában. Egy jó időre elegem lett a rántott húsból! - mondta nevetve.

Összegezve az egészet, elmondhatjuk, hogy valóban el lehet fogyasztani 1 órán belül az 1 kg rántott húst, amit egy jól megtermett úriember meg is tett. szóval uraim, és persze hölgyeim, itt a lehetőség, hogy legyőzzék Göncz urat.

Az első rekord: 54 perc 10 mp

2010. június 11., péntek

fűszerkeverék

a kővetkezőt érdemes kipróbálni


só 15g
delikát 20 g
bors 15g
paprika 30g
kömény 10g
majoránna 5g
tárkony 5g

2010. június 7., hétfő

Ars Poetica

Minden embernek egyszer le kell ülnie, és át kell gondolnia, hogy mi az ő személyes Ars poetica-ja. Erről mostanában sok vendéggel beszélgetek, és egyre csak Gundel szavai csengenek a fülemben, aki már előttem megfogalmazta, amit én is érzek.

Számomra a vendéglátás, valójában vendégül látás. Elküldtem meghívómat sok-sok ismeretlen ismerősnek, hogy meghívjam őket hajlékunkba. Amikor megérkeznek, rég nem látott ismerősként köszöntve őket kísérem asztalunkhoz, kihúzva széküket, lesegítve kabátukat ültetem le őket. Miután  megtudakoltam, hogy mit szeretnének fogyasztani, kedvenc italaikkal térek vissza hozzájuk. Számomra ők, nem fejőstehenek, akiket etetek majd megfejek, hanem valóban megjátszás nélkül, barátaim, akik megtiszteltek jelenlétükkel, akikekkel egy kicsit elbeszélgetek. majd miután úgy döntönek, hogy távoznák barátilag elköszönük tőlük, a mielőbbi viszontlátás reményében.

számomra ez a vendégül látás. mivel tudom, hogy az étkek készítői is mindent megtesznek, és úgy főznek mindenkinek, mintha az a legközelebbi rokunuk lenne, könnyű dolgom van, már csak be kell sepernem az elismerést, amit utánna megosztok velük. Sorról sorra olvasva ízlelgetve a vendégkönyvünkből.

megint egy elégedett vendég, megint egy újabb kis siker. és bízunk abban, hogy a sok kis siker egyszer majd összeadódik, és nem csak sopronba érkezettek fognak elégedetten távozni, barátsággal a szívükben, hírünket barátaiknek elküldve, hanem a soproniak is.

Vasárnap

Ma eltöltöttem egy kis időt az új kolleginával Anitával. Igaz, hogy idősebb nálam, de úgy láttam, hogy tudtam neki újat mondani és mutatni. Öröm volt beszélni hozzá, öröm volt átadni azt a tudást ami bennem van. Nem érzem azt, hogy olyan szakember lennék, akinek már tanítania kell, de azért vannak olyan meglátásaim a szakmánkról, ami nem biztos hogy másnak eszébe jut.

sokat fejlődtem az utóbbi pár évben. Már egyáltalán nem az az elkényeztett ficsur vagyok, akinek lett egy étterme. Inkább érzem magam egy szerencsés flótásnak, aki valóban azt teszi amit szeret, és dolgozik, nem csak van. Már nincs bennem az a vágy, hogy majd én megmutatom, én többet dolgozok, mert a Schmauser nem rólam szól, hanem rólunk. Szisziről, Lackóról, Papppiról, Lizáról, Helénről, Anitáról, Juditról és persze Totóról.

Mindannyian adjuk a Schmausert, és remélem még sokáig.

80 év telt el azóta, hogy a Schmauser megszületett, és még remélem, hogy ugyanennyit meg is fog élni